Sajnos nem volt időm a blogra, kissé besűrűsödtek az események... Nem fogom itt részletezni, már nem is tudnám, túl sok minden történt, de kivitelezőt váltunk. Ma jutottunk el oda, hogy közöltük is, megegyeztünk a héten a másikkal is, szóval haladunk.
Az ex, az nem volt értem oda, de ez vica versa ment, szóval szerintem örül is a lelke valahol, hogy megszabadult ettől a nőszemélytől, a váltásnak persze nem ez az oka, hanem minőségi gondok. Kezdtünk nagyon megijedni, hogy ebből soha nem lesz ház, ha így megy tovább. Úgyhogy csere lesz.
Hát sejtem én, hogy a következővel sem leszünk puszi pajtások, de garantálom, hogy mire kész lesz a ház, elfelejti minden vitánkat, és minden csúnya gondolatát velem kapcsolatban, és büszke lesz rá, hogy ez a ház az ő keze nyomát is dicséri.
Nem véletlen, hogy én intézem az építkezést, ami ugye nem szokványos, általában a férfi dönt, és ő intézkedik, elég nehezen is fogadják ám a szakemberek, hogy idejön egy kikent liba, a 10centis csizmácskájában, átszökdel a tócsákon, és osztja az észt, meg miket ki nem talál....de nekem van képem megmondani, hogy már bocs, de én ezt kérem és ezt csináljátok... éééés eleinte bűbájos vagyok, szépen finomam közlöm a dolgot, de úgy fest, ebben az iparágban ez nem elég meggyőző, azt hiszik hülyének nézhetnek...ritkán balhézok, nagyon diplomatikus tudok lenni, még mielőtt hisztérikává válnék, azért bevetek minden mást, és az hatni szokott.
Néha elszáll az én agyam is, a napokban sikerült, nem ittam RedBullt és mégis, amikor a kivitelező rájött, hogy hupsz hibáztak, felhívott ezzel du fél hatkor, és azt hitte, majd legyintek rá, hogy akkor hagyjuk és majdcsak lesz valahogy, de én galád ehelyett közöltem, hogy reggelig kitalálom a megoldást, mire még ő háborodott fel, hogy hátdereggeljönabeton és beöntjük....na itt már én is megemeltem a hangom, hogy akkor ugye jó lett volna ha előbb kiszúrja, ez nem lesz okés....de megoldottam, és full büszke vagyok magamra, az emberem is odavan értem, most jutott el oda, hogy mennyivel kényelmesebb ez neki, nem ő konfrontálódik, nem őt utálják meg, és nem ő kap idegbajt, mert mire értesül a problémáról, addigra meg is van oldva. Nekem meg ez egy olyan nap volt, hogy amikor végre hazaértem, ittam egy pálinkát. Ez is ritka, és ha így folytatódik, még a végén alkoholista leszek: D
Szóval zajlottak az események nagyon, emellett munka is volt, de elhatároztam, hogy majd időpontot kap a blog is, és akkor igyekszem rendszeresebben csinálni. Most sincs olyan nagyon nyugi, épp átadják jövő héten a stafétabotot egymásnak a kivitelezők, és újabb harc jön, hogy elfogadtassam magam az újjal, aki bevallom már most szimpi, annak ellenére, hogy köztudottan makacs, mert legalább úgy makacs, hogy nagyon jó szakember, majd megszokja ő is, hogy egy 10 centis körömcipőssel kell tárgyalni...
